Részlet T. Harv Eker - A milliomos Elma titkai c. könyvből:
11. gazdagsági tétel
A gazdagok az eredményeik alapján várnak javadalmazást.
A szegények az idejük alapján várnak javadalmazást.
Hallottad már valaha a következı tanácsot: "Járj iskolába, szerezz jó bizonyítványt, aztán jó állást, biztos fizetést,
mindig légy pontos, dolgozz szorgalmasan... és boldogan élsz majd, míg meg nem halsz"? Nem tudom, hogy vagy vele,
de én szívesen kérnék írásos garanciát rá, hogy így lesz. Sajnos ez a sokat hangoztatott tanács a Tündérmesék 1.
kötetébıl való, közvetlenül a fogtündér meséje után.
Nem fáradok vele, hogy az állítás minden részletérıl lerántsam a hazugság leplét. Ezt mindenki megteheti maga is,
elég, ha megvizsgálja a saját és a környezetében élık tapasztalatait. Én a "biztos" fizetés hátterét veszem közelebbrıl
szemügyre. Nem baj, ha biztos fizetésünk van, feltéve, hogy annyit keresünk, amennyire képességeink jogosítanak.
Csakhogy ez általában nem így van.
GAZDAGSÁGI ELV
Nem baj, ha biztos fizetésünk van, feltéve, hogy annyit keresünk, amennyire a képességeink jogosítanak.
Csakhogy ez általában nem így van. A szegények szeretnek fix fizetésért vagy órabérért dolgozni. Szükségük van a
"biztonságra", hogy tudják, hajszálra ugyanazt az összeget megkapják ugyanarra az idıre, hónapról hónapra. Nem
veszik észre, hogy ennek a biztonságnak ára van, és ez az ár a gazdagság. A biztonságon alapuló élet a félelmen alapuló
élettel azonos. Aki így él, valójában azt mondja: "Félek, nem leszek képes a teljesítményemnek megfelelı bért kapni,
ezért megelégszem annyival, amennyibıl épphogy megélek, vagy kényelmesen el tudom tartani magam." A gazdagok
azt szeretik, ha az eredményeik alapján fizetnek nekik, a szerint, amit létrehoznak, legalábbis részben. A gazdagok
valamilyen formában általában saját vállalkozásukban dolgoznak. A haszonból származik a jövedelmük. A gazdagok a
bevétel jutalékából vagy bizonyos hányadából részesülnek. A gazdagok a magasabb fizetés helyett inkább
részvényopciókat és haszonmegosztást választanak. Természetesen ezek egyikére sincs garanciájuk. Mint mondtam, a
pénzügyi világban a jutalom általában egyenesen arányos a kockázattal. A gazdagok hisznek magukban. Hisznek az
értékükben és abban, hogy használni is tudják. A szegények ezekben nem hisznek. Ezért akarnak "garanciákat".
Nemrégiben egy PR-tanácsadóval tárgyaltam, aki 4000 dollár díjazást kért havonta. Megkérdeztem, mit nyújtana ezért
cserébe. Azt felelte, legalább havi 20 000 dollár értékő szereplést biztosít a médiában. Megkérdeztem, mi történik, ha
nem tudja ezt az eredményt hozni, sıt, még csak meg sem közelíti. Azt mondta, ı akkor is rááldozza az idejét, tehát
mindenképpen megilleti a pénz. Közöltem vele, hogy eszem ágában sincs az idejéért fizetni. Én egy konkrét
eredményért vagyok hajlandó fizetni neki, és ha ı nem tudja biztosítani ezt az eredményt, akkor nem fizetek. Ha
ellenben nagyobb eredményekre képes, többet kap. Felajánlottam, hogy kifizetem neki a médiaérték 50 százalékát. Az
ı számaival számolva így havi tízezer dollár ütné a markát, ami az általa meghatározott díjnak több mint kétszerese.
Mit gondolsz, elfogadta az ajánlatot? Nem. Szegény? Az bizony! És az is marad élete végéig, vagy addig, amíg el nem
fogadja, hogy ha gazdag akar lenni, az eredményei alapján kell fizetést kapnia. A szegények az idejüket bocsátják
áruba, pénzért. Ezzel a stratégiával az a baj, hogy az ember ideje korlátozott. Ezáltal mindenképpen megszegik a
legfontosabb gazdagsági szabályt, miszerint "Sose legyen jövedelemplafonunk!" Aki úgy dönt, hogy az idejét fizetteti
meg, valószínőleg lemond a meggazdagodásról.
GAZDAGSÁGI ELV
Sose legyen jövedelemplafonunk!
Ez a szabály a személyes szolgáltatásokra is érvényes, ahol a szolgáltatónak általában az idejét fizetik meg. Ezért
keresnek legfeljebb mérsékelten jól azok az ügyvédek, könyvelık, tanácsadók, akik nem tulajdonosai a cégüknek —
következésképp nem részesednek az üzleti haszonból. Tegyük fel, hogy golyóstollakkal üzletelsz, és kaptál egy
megrendelést ötvenezer tollra. Mit teszel? Egyszerően felhívod a szállítódat, megrendeled az ötvenezer tollat, elküldöd
a megrendelınek, majd elégedetten számolod a profitot. De mi van, ha mondjuk, gyógy masszır vagy, és olyan
szerencsés, hogy ötvenezer ember áll sorban az ajtód elıtt, akik mind a te szolgáltatásodat kívánják igénybe venni?
Akkor mit teszel? Öngyilkos leszel, amiért nem inkább golyóstollakkal üzletelsz. Milyen más lehetıséged van?
Megpróbálhatod megértetni a sorban utolsóként állóval, hogy "egy kis csúszásra" kell számítania, mondjuk, úgy
negyven év múlva, kedden 3:15-kor lesz idıd vele foglalkozni. Nem azt akarom mondani, hogy ne dolgozzon senki a
személyes szolgáltatások iparában. Csak ne számítson arra, hogy a közeljövıben meggazdagszik belıle, hacsak nem
talál rá módot, hogy klónozza önmagát, vagy hatástöbbszörözéssel éljen. A tanfolyamaimon gyakorta találkozom
bérbıl és fizetésbıl élı alkalmazottakkal, akik azt panaszolják, hogy nem fizetik meg a munkájuk értékét. A válaszom
erre a következı: attól függ, kinek a véleménye szerint. Biztos vagyok benne, hogy a fınökük úgy gondolja,
tisztességes bért fizet. Szálljanak inkább ki a bérbıl és fizetésbıl élık mókuskerekébıl, és kérjenek legalább részben
teljesítmény alapú bérezést! Ha ez nem lehetséges, legyenek önalkalmazottak! Akkor tudhatják, hogy pontosan a
munkájuk ellenértékét kapják. Ez a tanács valamiért általában nem elégíti ki az érintetteket, akik nyilvánvalóan
rettegnek attól, hogy meg kell mérettetniük munkájuk "valódi" értékét a piacon. Sokan egyszerően a régi kondicionálás
miatt félnek a teljesítmény alapú bérezéstıl. Az a tapasztalatom, hogy a legtöbben, akik a fix fizetéshez ragaszkodnak,
olyan programmal rendelkeznek, miszerint ez a fizetés "normális" módja. Ne hibáztassák a szüleiket! (Persze
megtehetik, ha áldozatot szeretnének játszani.) A szülık többsége mindenáron védeni igyekszik gyermekét, ezért akar
számára biztos megélhetést. Bizonyára már rég rájöttél, hogy minden olyan munkahely, amelyik nem kínál fix fizetést,
annak az ismerıs kérdésnek a feltevésére sarkallja a szülıket, hogy "Mikor szerzel már magadnak végre valami rendes
állást, fiam?"
Emlékszem, amikor az én szüleim feltették nekem ezt a kérdést. Hála Istennek azt feleltem rá: "Remélem, soha."
Anyám kétségbeesett. Apám azonban így szólt: "Jó neked. Sose leszel gazdag, ha valaki másnak dolgozol fix fizetésért.
- 39 -
Olyan állást vállalj, ahol jutalékot fizetnek, vagy légy vállalkozó!" Én is arra biztatok mindenkit, legyen vállalkozó.
Kezdjen önálló vállalkozásba, dolgozzon jutalékos rendszerben, kapjon százalékot a bevételbıl vagy a cég hasznából,
esetleg vegyen részvényopciókat. Akárhogyan is, de teremtsen olyan helyzetet, hogy az eredményei alapján kapja a
pénzét. Nekem személy szerint az a véleményem, hogy szinte mindenkinek saját vállalkozása kellene, hogy legyen, fıvagy
mellékállásban. Elsısorban azért, mert a milliomosok döntı többsége saját vállalkozásából gazdagodott meg.
Másodsorban azért, mert igencsak nehéz meggazdagodni úgy, hogy az adóhivatal az ember fizetésének csaknem a felét
elviszi. Ha vállalkozásunk van, kisebb vagyont megspórolhatunk azon, hogy költségeink bizonyos hányadát
elszámoljuk, mint például autó, utazás, képzés, sıt, még a lakás is. Már csak ezért is érdemes saját vállalkozást indítani.
Akinek nincs briliáns üzleti elképzelése, ne aggódjon. Felhasználhatja valaki másét. Elıször elmehet jutalékos
rendszerben dolgozó értékesítınek. Az értékesítés a legjobban fizetett munkák egyike. Aki jól csinálja, vagyonokat
kereshet vele. Másodszor csatlakozhat egy hálózati marketingcéghez. Számos kiváló van közöttük, és biztosítják
mindazokat a termékeket és rendszereket, amelyekre az elinduláshoz szükség van. Néhány dollár befizetése ellenében
forgalmazó lehet az ember, és önálló vállalkozóként dolgozhat az adminisztratív kellemetlenségek zömének
elkerülésével. Aki kedvet érez hozzá, annak a hálózati marketing csodálatos lehetıséget nyújt a meggazdagodásra. De
— és ez nagyon lényeges — senki ne gondolja, hogy az ölébe hull a nagy vagyon. A hálózati marketing csak annak hoz
nyereséget, aki megdolgozik érte. Részt kell vennie tréningeken, és a sikerhez nagy energiákat kell befektetnie. Aki
erre hajlandó, 20 000-50 000 dollárt is megkereshet havonta — úgy bizony, havonta! Ha az ember belép egy ilyen
szervezetbe mellékállású forgalmazóként, mindjárt kiváló adóelınyöket élvez, és ki tudja, talán eléggé megtetszik neki
a cég terméke ahhoz, hogy ajánlja másoknak, így végül igen szép jövedelemre tehet szert.
Ugyancsak jó lehetıség szerzıdéses viszonyban dolgozni. A munkáltató szerzıdhet a munka elvégzésére a te
személyed helyett a cégeddel is. Bizonyos jogi követelményeknek eleget kell tenni, de ha szert teszel néhány ügyfélre,
akár csak mellékállásban is, vállalkozóként kapod a fizetésedet, és élvezheted a vállalkozókat megilletı összes
adóelınyt. Ki tudja, lehet, hogy a mellékállásból késıbb fıállás lesz, így hatástöbbszörözéssel élhetsz, felvehetsz
alkalmazottakat, és végül nagyobb céged lehet.
Talán most azt gondolod: "A munkaadóm sosem egyezne bele." Én ebben nem lennék olyan biztos. Gondold meg, egy
cégnek rengeteg pénzébe kerül alkalmazottakat tartani. Nemcsak a béreket kell kigazdálkodnia, hanem még a
kormánynak is jócskán fizetnie kell, nem ritkán az alkalmazottak bérének 25 százalékát, vagy még többet. Ha ehhez
hozzávesszük a legtöbb alkalmazottnak járó juttatásokat, bizton állíthatjuk, hogy 50 százalékot megspórolhat az a cég,
amelyik független tanácsadóként szerzıdik veled. Természetesen így nem részesülsz számos juttatásban, amelyben
alkalmazottként részesültél, de cserében annyit megtakaríthatsz az adókon, hogy az bıven kárpótolja. Végül pedig a
legjobb módja annak, hogy a munkád értéke szerint fizessenek neked, a teljesítmény alapú bérezés. Apám megmondta:
"Sose leszel gazdag, ha fix fizetésért dolgozol valaki másnak. Olyan állást vállalj, ahol jutalékot fizetnek, vagy légy
vállalkozó!" Ez nagyon hasznos tanács.