Részlet a kígyó és kereszt c. könyvből:
"Azt írtam: én a lélek halhatatlanságában nem „hiszek”.
Ez sem pontos.
Azért mondtam így, mert amit ma az emberek többsége a „hit” alatt ért, azt én nem tartom hitnek.
Elmondom, hogy számomra ezt a szó mit jelent.
Első mesterem egy hindu jógi volt, aki Európában tanulta az orvosi tudományt. Vallására nézve pedig
keresztény ember volt, aki Krisztus igéit egy indiai asramban tette a magáévá.
Gyógyítani tudott mind nyugati, mind pedig keleti módszerekkel. Attól függően, hogy melyik utat
tartotta eredményesebbnek.
Egy ízben fölkereste őt egy pesti ügyvéd, Dr. F. a feleségével. Béna volt a jobb keze, annyira
tehetetlen, hogy zakójának a gombolásában tartotta, mint Napóleon. Hat éve próbálták gyógyítani,
sikertelenül.
Mesterem kiparancsolta az asszonyt a szobából, s megkérte a férfit, hogy vetkőzzön le. Az ügyvéd
jobb keze riasztó látványt nyújtott. Inakkal behálózott vékony csont volt, amelyet a baljával fogott csuklóban, s
azzal mozgatta, mint valami fadarabot.
A mester leült elé, s megkérte: tegye mindkét kezét az ő tenyerébe. Az ügyvéd baljával átlendítette
halott jobbját a hindu tenyerébe, majd ép bal kezét is elhelyezte a másik tenyerében, s úgy ültek egymással
szemben, mintha vöröspecsenyét játszottak volna.
Dr. F. nem tudott angolul, én fordítottam.
- Kérdezd meg: mióta mozdulatlan a keze?
- Hat éve.
- És milyen kezeléseket kapott? Mondja el, részletesen.
Az ügyvéd hosszadalmasan elmesélte a különféle kúrákat.
Mint a gyakorló betegek általában, rengeteg latin kifejezést használt; gyógyszerek, terápiák s
különféle diagnózisok neveit említette. Az életéről egyetlen szót sem szólt, s mivel ekkor még nem tudtam
róla, hogy ügyvéd, a doktori címből és a szakszerű elbeszélésből azt hittem, ő maga is orvos.
Mesterem hosszasan nézte az arcát. Megvárta, amíg befejezi mondandóját, majd roppant keményen
és határozottan így szólt:
- 4 -
- Mondd meg neki, hogy gyáva dolgot művelt! Megijedt az életétől, a hivatali munkájától, a sok bűntől,
zavaros ügyféltől, a gyakran mocskos és tisztességtelen bírói ítéletektől! Úgy érezte: gyenge ahhoz, hogy az
igazságot képviselje, s ezért megbetegítette magát. Megijedt a sorsától, és föladta a jobb kezét! Most
sajnálja és sajnáltatja magát, és boldogtalanná teszi a családját is, mondd meg neki!... Ez jó kéz, mondd
meg neki!
Riadtan fordítottam.
- Mondd neki - szólt a mester -, hogy mozdítsa meg a balkezét!
Fordítottam.
Az ügyvéd ép bal kezén többször egymás után kinyitotta és összezárta ujjait.
- Érzed? - kiáltotta a jógi. - Érzed, hogy benne vagy? Érzed, hogy ez a kéz a tiéd?!
- Érzem - mondta az ügyvéd, akinek ekkor már csukva volt a szeme, és a halántékáról csorgott a
verejték.
- És most mondd meg neki, hogy mozdítsa meg a jobb kezét!
Az ügyvéd feje remegett, vicsorgott, de a keze nem mozdult.
- Higgy benne! - mondta a jógi. - Higgy benne, hogy ez a kéz meg fog mozdulni! Hiszel benne?
- Hiszek - felelte az ügyvéd és egész teste rázkódott, és görcsben volt és akart, de a keze úgy feküdt
a jógi tenyerén, mint egy halott csontdarab.
- Mondd meg neki - szólt a mester most már szelídebben - hogy ez nem hit. Aki ilyen görcsben van,
aki így megizzad és remeg, az nem hisz... A hit: laza bizonyosság!... A hit: biztos tudás... tévedhetetlenül
biztos tudás... hogy ez a kéz jó..; és mindjárt mozogni fog.
És ahogy az utolsó szót is lefordítottam, az ügyvéd arca kisimult, s elszáradt ujjai mint egy lassított
filmben a virágszirmok, lassan mozogni kezdtek. Kinyíltak, összezárultak, kinyíltak, összezárultak.
Nehezen, remegve, de mozogtak.
A látvány annyira döbbenetes volt, hogy az asszony, aki a félig nyílt ajtó mögül leste a jelenetet,
fölsikoltott.
Nos, számomra a hit ezt jelenti.
Biztos tudást.
A próbája pedig az, hogy megmozdul-e a kéz, vagy sem.
Az ügyvéd azt mondta, hogy hisz Istenben.
A mester pedig azt kérdezte tőle, kissé szomorúan:
- Hogy mondhatod nyugodt lelkiismerettel, hogy hiszel az Istenben... amikor még a saját kezedben
sem tudsz hinni?"